MUTASD A MENÜT

Hol a piros tojás???

A Húsvét mindig is nagy családi és baráti ünnep volt nálunk. Remegve számoltam össze a vendégek számát este, hiszen másnap jött a nagy beszámoló az osztályban, kinél hány locsolkodó járt. Ültünk a pad tetején, őrült kölni felhőben és ki-ki a maga lelkiismeretére bízva mondott egy számot, mi többiek pedig izgultunk, hogy az több lesz a miénknél vagy kevesebb.
Az én számom mindig nagy volt, hiszen akkor még jött hozzánk az egész rokonság. Nagybácsik, unokatestvérek, édesapám évfolyamtársai, bátyám barátai, osztálytársak, nagyon sokan. Anyukámmal álltuk a rohamot, mozdulatlan szájával ezerszer elsuttogva: "Tessék kibírni, ez így szokás."
Majd jöttek a lányaim és ők bújtak a szoknyám helyett a nadrágom mögé az általuk oly büdösnek ítélt kölnivíz elől. Nagybácsik már meghajolva, lassabban, a legkisebbek meg pelenkában, izegve-mozogva, sütivel a szájukban.
Holnap már nagyon kevesen érkeznek majd hozzánk. A régi „törzscsapat” közül már sokan fentről figyelik a készülődésünket.
Tudom, milyen felesleges macerának tartják sokan ezt ma már.
Én mégis szeretem. Szeretem a főtt tojásos szendvicset reszelt sajttal, a felsorakozó generációt, ahol a majdnem 80 éves mellett ott a másfél, Anyukám gyönyörű piros tojását ezer éves kis tálkájában, a zsebekbe dugott 50 forintosokat, amik pedig már nem sokat érnek. Még a fejemből áradó finom illatnak véletlenül sem nevezhető kölnit is bírom, amit hajmosás után is még napokig hurcolok magammal.
Közben meg rettegek, mikor arra gondolok mi lesz Édesanyámék nélkül a Húsvéttal például. Pedig az Apukám bora a „guggolós” kategóriát sem üti már meg, vigyázz vele, ha kínál:))
Talán miattuk kapaszkodom ennyire az ünnepbe? Hiszen nekik a hagyomány szent, annak tartása tisztelet, mi pedig végig csináljuk velük, sokszor miattuk.
A húsvéti csoki tojás megtalálása, a "nagyot dobbantott a nyuszi!" a Mami szájából és a "lehet keresni a fűben" hangulata már egy kicsit a múlté, hiszen a lányok is közben felnőttek. (Emlékszem kicsinek hogy szaladtak szét minden alá benézve, keresve azokat :))
És az Apukámat is már én fogom körbe vinni autóval locsolkodni, hiszen már nem vezet egy ideje. De a lényeg, hogy együtt leszünk újra! Teli hassal, egy kicsit büdösen, húsvéti szendviccsel a kezünkben és várjuk a locsolkodókat.

Szeretettel kívánok Neked Kellemes Húsvéti Ünnepeket, a „minden finom falat megéri” hangulattal ölellek, Kollár Ági stílustréner

Ui. Azért örülök, hogy drága nagymamám, Anna nem látja a koszosan mosolygó ablakaimat itthon!

Húsvéti tojás keresés